Magyarországot az elmúlt évszázadokban több rendkívüli árvíz is sújtotta, a korszerű védekezés kiépítésével azonban megszűntek a több száz halálos áldozatot szedő áradások. Miskolcon és Szegeden álmunkban tört rá a városra a víz, míg Pesten színházba mentek az emberek, s az előadás alatt érkezett a hír, hogy víz folyik az utcákon.

Miközben Közép-Európa több országát rendkívüli esőzések és tomboló áradások sújtják, és egy régóta nem látott árhullám érte el Magyarországot is, érdemes felidézni, hogy az elmúlt évszázadokban milyen súlyos árvizek sújtották hazánkat. 

Az első dunai árvízi feljegyzés állítólag 1012-ből való, amikor a krónikások elbeszélése szerint "számtalan ember, barom és épület veszett oda". Az elmúlt évezredben számos jelentősebb árvizet jegyeztek fel - de ezekről nincs részletes leírás, csak az évszámokat ismerjük. Egy 1670-es árvízről még van feljegyzés, Réthly Antal elbeszélése szerint "dühös felhőszakadások következtében" az egész Csallóközben kimondhatatlan károkat okoztak. Az akkori hírek szerint 500 ember halt meg és négyezer szarvasmarha fulladt meg. Réthly Bécsről is szót ejtett: "majdnem az egész zsidóvárost a Ferencesek zárdája mellett az ár elvitte." Az első részleteiben ismert és dokumentált árvíz az 1838-as volt. 

Csónakokkal mentették a pesti lakosságot (1838)

1838. március 13 és 18 között elképesztő pusztítást okozott a mai Budapest pesti oldalán az árvíz. Ennek mértékéről még ma is több emléktábla tanúskodik a magyar fővárosban. Az áradást a Bécsnél és Pozsonynál kezdődő jelentős olvadás idézte elő - a Dunának akkor még rendkívül sekély volt a medre, zátonyokkal és szigetekkel teli volt, a jég pedig csak lassan tudott elvonulni. A sekélyesebb részeken úgynevezett jégdugók alakultak ki - és ezek jelentősen visszaduzzasztották a folyót. Ami főleg a Pestet érintette. Külön érdekes, hogy erre előre figyelmeztetett Vásárhelyi Pál magyar vízépítő mérnök az Athenaeumban megjelent cikksorozatában. 

Wesselényi Miklós báró úgy emlékszik vissza, hogy az emberek azt hitték, hogy a Duna már kiöntötte a mérgét, ő személy szerint például színházba ment ebben a reményben, de a darabnak még vége sem volt, mire hír jött: a víz már elöntötte a várost. Először a mai Váci utcát és a Deák Ferenc utca környékét, majd a váci gát átszakadása után északról is betört a víz. Az áradás másnapjára a házak is elkezdtek összedőlni. Wesselényi így ír erről: "Ezeknek ropogása, rohanása, a vízt közt emelkedő porfellegek, a rémítő sikoltás, sírás, ordítás borzasztó képét mutatta a duló enyészetnek."

A drámai helyzetért részben a városvezetés volt a felelős, amely bízott a megerősített védtöltésekben, és nem számítottak ekkora árvízre, ami az 1775-ös szintet is meghaladta. A gátak szintén nem bírták a nyomást, a lakosságot csónakokkal mentették - az emberek az emeletekre, padlásokra menekültek, illetve a magasabban fekvő külvárosi házakba. Becslések szerint 50 ezer ember veszítette el az otthonát. Összesen 153 halálos áldozatról tudni, közülük 151 pesti volt. 

Álmunkban tört rá az árvíz a miskolciakra (1878)

Az egyik leghalálosabb árvíz Magyarországon Miskolcon volt, amely város fejlődésében a vízbőség mindig is jelentős szerepet játszott, az esőzések viszont kiszolgáltatottá tették a települést. A város történetében számos évből maradtak fenn jegyzőkönyvek súlyos áradásokról, de a legtöbb áldozatot az 1878-as árvíz szedte. 

Hatalmas esőzések sújtották Észak-Magyarországot, és a Bükk-hegységből óriási vízmennyiség zúdult le, ami felduzzasztotta a Szinva és Pece-patakot, ezek pedig augusztus 31-én hajnalban kiléptek a medrükből, és álmukban érték el a polgárokat, elpusztítva Miskolc belvárosának nagyrészét, itt percnként emelkedett fél métert az áradás, szinte lehetetlen volt a menekülés. A város egyes részein 4-6 méter magasan állt a víz. 

Csak Miskolcon mintegy 2200 ház dőlt össze, és tragikus módon 277 ember halt meg, de minden környező települést is számolva az áldozatok meghaladták a 400 főt. Külön dráma, hogy míg a 40 évvel korábbi árvíz után Pestet, majd egy évvel később Szegedet - országos segítség és pénzügyi támogatás építette újjá, addig Miskolc magára maradt, mert sokan nem tartották annyira jelentős városnak, mint a többi fenyegetett települést. 

Szinte minden házat lerombolt Szegeden (1879)

Szintén hajnalban érte a katasztrófa a szegedieket, az egész dráma előzménye: hogy az egyenetlenül végrehajtott Tisza-szabályozás már évek óta komoly árvízkatasztrófával fenyegette Szegedet. Hiába próbáltak meg védekezni különféle töltésekkel, az ominózus napon, tulajdonképpen a város szinte egészét letarolta az ár. Korabeli beszámolók szerint 151 ember halt meg az áradás miatt, alig maradt épen pár ház Szegeden: 5458 összeomlott, csak 265! maradt épségben. 

A pusztulást Mikszáth Kálmán és Jókai Mór is megörökítette. Utóbbi arról is írt, hogy a nagy vízár úgy felforgatta a temetők sírjait, hogy a töltésekre menekült nép látta ahogyan a víz a felszínre mossa a koporsókat, és a halottakat is az utcákra. Itt is csónakokkal és ladikokkal mentették az embereket, Pestről egy egész mentő-expedíció érkezett - bár a mentést csak akkor lehetett megkezdeni, amikor már mindent elborított a víz. Zubovics Fedor nyugalmazott huszártiszt így írt erról: "Meg nem lehetett mozdulni, olyan erővel zúdult ránk a víz. Fogódzkodtunk, mi menteni jöttünk, nem meghalni."

1956-ban jeget robbantottak Budapesten

A nagy áradásokat követően egyre nagyobb figyelmet, és egyre több erőfeszítést fordítottak a megfelelő árvízvédelemre. Voltak még rendkívüli áradások, de ilyen szintű, és horderejű pusztítást egyik sem végzett. Talán az 1956-os jeges árvizet érdemes még megemlíteni. 

Még az októberi forradalom előtt az év első hónapjaiban az enyhülésnek induló idő következtében a hóréteg gyorsan olvadásnak indult, ami nagy áradást hozott a Dunán. Budapest ugyan árvízbiztos volt a korábban épített védművek miatt, mégis a biztonság kedvéért a Kossuth hídnál konkrétan robbantani kellett - a hadsereg "támadta meg" a jeget, hogy az ne akadjon meg, és ne duzzassza fel túlságosan a vizet.

A rendkívüli intézkedések ellenére így is okozott károkat az áradás, amelynek hatására, főleg az ország déli szakaszán továbbfejlesztették a dunai árvízvédelmet.