Egészen elképesztő módon menekült meg az a négy gyermek, akik az Amazonas dzsungelének legsűrűbb és legismeretlenebb része felett zuhantak le édesanyjukkal együtt egy kis repülőgéppel. Negyven napig bolyongtak a testvérek, mire a mentőalakulatok rájuk találtak, legkisebbjük alig múlt 11 hónapos. A kolumbiai csoda története valóságos gyógyír a válságokkal terhelt világunkban.

Talán az olvasók közül is alig akadna olyan, aki akár pár napot képes lenne túlélni a vadállatokkal és mérgező növényekkel teli sűrű dzsungelben, amelyben pár hete lezuhant egy kolumbiai kisrepülőgép. Négy kisgyermeknek mégis sikerült a lehetetlen, nem csak a földbe csapódást élték túl, de negyven hosszú napot is, miközben egy egész ország, sőt, talán a fél világ is értük szorított. Végül megtörtént a csoda, ennek története pedig izgalmasabb, mint bármelyik hollywoodi forgatókönyvé. 

Menekülés a drogdílerek elől

Másfél hónappal ezelőtt reggel kelt útra Magdalena Mucutuy a négy gyermekével az Amazonas tartománybeli Araracuara repteréről, hogy eljussanak San José fel Guaviare városába. Az édesapa szerint a család azért kelt útra, mert halálosan megfenyegették őket a helyi drogkereskedők. A kis repülőgépen a gyermekeken és anyjukon kívül csak a két pilóta utazott, egy ideig minden a tervezett módon haladt, amikor az amúgy rövidre tervezett utazás közepén egyszercsak motorhiba lépett fel. A gép vészjelzést adott ki, majd egyszer csak eltűnt a radarról. 

Két hosszú hét keresés után bukkantak csak a roncsokra a mentőalakulatok: a gép orral a földbe csapódott, az Amazonas dzsungelének egyik felfedezetlen, és rendkívül sűrű részén. A két pilóta azonnal szörnyethalt, a négy gyermek (13, 9, 4 éves és egy 11 hónapos) viszont csodálatos módon túlélte a szerencsétlenséget. Amikor kikerültek a roncsok közül, édesanyjuk még négy napig életben volt, bár rendkívül súlyos sérüléseket szenvedett. 

A kicsik a repülőn találtak némi lisztet, ezt meg tudták enni, ám anyjuk tudta, hogy hamarosan indulniuk kell, ha túl akarják élni. Kérte tehát őket, hogy hagyják ott és induljanak el élelemért és keressenek segítséget.

A túlélés ősi tudása

"Mi nem egy tűt keresünk a szénakazalban, hanem egy bolhát a hatalmas szőnyegben" - így magyarázta a keresés nehézségét az azt vezető Pedro Sánchez tábornok, utalva arra, hogy a gyermekek folyamatos mozgásban vannak. A gyermekek ugyanis a 13 éves Lesly vezetésével elindultak, hogy élelmet szerezzenek és menedéket építsenek. A kislányt már kicsi kora arra nevelték az őslakos nagyszülei és szülei is, hogyan élheti túl a dzsungelben, milyen gyümölcsöket és magvakat ehet, és melyek mérgezőek. Ettől függetlenül elképesztő lélekjelenlétre volt szüksége a gyermekeknek, hiszen a dzsungelben a halálos növényeken túl vadállatok is az életüket veszélyeztették. 

A kolumbiai elnök arról számolt be, hogy egy rájuk támadó kutyától is meg kellett védeniük magukat, ráadásul voltak arról is hírek, hogy a dzsungelben előforduló fegyveres csoportok elől is bújkálniuk kellett. A nagybátyjuk beszámolója szerint volt, hogy fatörzsekbe behúzódva töltötték az éjszakát, de a mentőalakulatok megtalálták a rögtönzött menedéküket is, amelyet összetartott faágakból építettek egy hajgumi segítségével. 

A kereső osztagok a nyomaik alapján reménykedtek, hogy 2-3 hét eltelte után is életben rájuk bukkanhatnak, ezért élelmiszercsomagokat dobtak le a dzsungel több pontján, valamint a nagymamájuk üzenetét sugározták a mentőhelikopterekből, amelyben azt üzenték, hogy maradjanak egy helyben, hogy rájuk találhassanak.

"Csoda, csoda, csoda, csoda"

 Végül aztán 40 hosszú nap után végre sikerült a gyermekek nyomára bukkanni. Lesly a keresőosztagot megpillantva csak annyit mondott, éhes - miközben magához ölelte 11 hónapos kistestvérét. Kisöccse amiatt panaszkodott, hogy az édesanyja meghalt. Eléggé le voltak gyengülve, de kisebb horzsolásokkal épen megúszták a hihetetlen drámát. A Remény névre keresztelt mentőakció lezárultával a rádión az alakulat négyszer mondta be a kódszót, azaz, hogy Csoda (¡Milagro!). Négyszer, hiszen mind a négyen élve előkerültek. 

A sikeres akcióhoz a kolumbiai hatóságok és a helyi őslakos törzsek együttműködésére volt szükség, akik rövid idő alatt hatalmas területet át tudtak fésülni az Amazonas mélyén. A kicsik az elbeszélésük szerint találkoztak a 40 nap alatt azzal a Wilson nevű mentőkutyával is, akit még május közepén tévesztett szem elől a katonaság. Négy napot töltött velük az állat, majd örökre eltűnt a dzsungelben. A hatóságok azóta sem találják. 

A gyermekek egyébként először elbújtak a mentőalakulat elől, mert azt hitték, hogy ők is fegyveres partizánok. Ezért is volt nehéz rájuk találni. Csodás megtalálásuk története hitet adott az egész kolumbiai nemzetnek és reménységet a világnak is, amelyet most oly sok nehézség sújt. 

(Képek forrása: Colombian Military Forces)